Zoltán Kallós - Feketelak (Tóvidék - Feketelak) - Mezőségi Magyar Népzene / Hungarian Traditional Music From The Transylvanian Heath

Tracklist

1	Járd Ki, Lábam, Járd Ki Most
2	Ritka Magyar
3	Sűrű Magyar
4	Szép A Fekete Bárány
5	Lassú És Sűrű - Kissek Tánca
6	Édesanyám Mondta Nékem
7	A Marosi Füzes Alatt
8	Ritka Magyar
9	Verbunk
10	Lassú És Sűrű
11	A Borostyán Apró Kéket Virágzik
12	Ritka És Szilágysági Sűrű
13	Úgy El Vagyok Keseredve
14	Seprik Az Erdei Utat
15	Seprik Az Erdei Utat
16	Ritka És Sűrű Magyar
17	Lassú És Sűrű Csárdás
18	Korcsos
19	Kiskertemben Van Egy Virág, Nem Látszik
20	Lassú És Sűrű Csárdás
21	Úgy Elmegyek, Meglássátok
22	Sűrű Csárdás
23	Gyenge Violának Földre Hajlik Az Ága
24	Sűrű - Vastaghúros
25	Elment Az Én Rózsám Idegen Országba
26	Jaj, Bánatom Milyen Nagy Vagy

Credits

• Recorded By, Music Librarian – Andrásfalvy Bertalan*, Martin György*, Olsvai Imre*, Pesovár Ferenc, Sztanó Pál*, Kallós Zoltán*
• Sleeve Notes – Balázs Bécsi Gyöngyi
• Technician [Technikai Rekonstrukció] – Németh István*

Notes

Archív felvételek Andrásfalvy Bertalan, Kallós Zoltán, Martin György, Olsvai Imre, Pesovár Ferenc és Sztanó Pál gyűjtéséből.

Részletek a kísérőfüzetből:

A TÁJ ÉS LAKÓI

A Mezőség a Kis- és Nagyszamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos folyók közötti kopár közép-erdélyi dombvidék összefoglaló tájneve. A mintegy 100 román, magyar és szász települést magába foglaló terület a régi Kolozs, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszád, Torda-Aranyos és Maros-Torda megyéknek egymással érintkező vidékein fekszik.

A Mezőség középső részén javarészt vegyes nemzetiségű falvak vannak. Pujon, Feketelak, Buza, Mezőkeszü, Visa, Vajdakamarás, Magyarpalatka, Magyarszovát, stb. Ezt a részt még Tóvidéknek is nevezik.

Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában a következőket írják Feketelakról: Első írásos említése 1329-ből származik. a falut Laak néven említik. 1589-ben Feketelak előnevét állítólag az itt található feketés vizű tó nyomán kapta. Három oldalról elkerített szűk völgyben, részben a dombok oldalaira felfutva találjuk a házakat. A falu közepén az azonos nevű patak fut keresztül. Kezdettől fogva magyarok voltak lakói.

A történelem során több pusztítás érte és tizedelte lakosait. Így 1601-1603 között Básta serege pusztított végig a Mezőségen. Ekkor nem maradt életben több mint 5 lélek a falu lakosságából. Elpusztult az itt felépített nemesi udvarház is. A románok a XVIII. század folyamán kezdenek betelepedni.

A faluban lakók fő foglalkozása elsősorban a földművelés és állattartás. Lakóházaik vert agyagból nádfedéllel készültek.

Wass Albert a Kard és kasza című könyvében így ír a vidékről: "Furcsa hajlott hátú dombjait, görbe völgyeit, suhogó nádasait, apró kék vízű tavacskáit, kopár vízmosésos meredélyeit esténként rózsaszínűre festi a lenyugvó nap." Lakói "különös magukba néző, hallgatag emberek, kik ott élnek meghúzódva a hajlott hátú dombok gödreiben".

Egy másik változat szerint: egy Fekete Gergely nevezetű vándorló ember telepedett le először erre a helyre. Erről az emberről nevezték el a katlant Feketelaknak. Ugyancsak ő volt az, aki a háza feletti meredek, napos domboldalon beültette a Mezőség első szőlővenyigéjét. Mivel a bor ízletes volt, a gazdája egy zacskó ezüstpénzt adott neki, hogy a domboldalt be tudja ültetni szőlővel. Viszont ennek megmunkálására emberekre volt szükség. Így aztán négy szatmári családot telepítettek ide: a Balla, a Sós, a Kis és a Marha családokat. A falu lakóinak többsége még ma is ezeket a neveket viseli.

A falunak jelenleg 250 lakosa van. Ebből 150 református magyar, a többi román vagy cigány származású. Sok az idős, öregember, s az elhagyott ház. Az öregek kihalnak, a fiatalok városra költöznek a könnyebb megélhetés reményében. Megszűnt a magyar iskola is a faluban, mivel nem volt fiatal házas, aki vállalta volna az otthon maradást, a földdel való küszködést.

Balázs Bécsi Gyöngyi
válaszúti tanítónő